Kavicsfestés – mit milyen sorrendben?

Egy korábbi írásban már említettem, hogy tisztítás után érdemes Gesso alapozót használni. Arról viszont nem esett szó, hogy ha túlságosan sima a kavics, akkor az alapozó egyszerűen lecsúszik róla és nem lehet jól megkenni. Ez esetben két dolgot javaslok: az egyik, hogy Gesso helyett egy vastagabb (lehetőleg fehér) marker (akril) filccel kenjük le. A másik megoldás, hogy a Gesso-t fokozatosan kenjük rá. Egyébként is csak nagyon keveset szabad az ecsetre tenni (nem a kőre) és azt a keveset kell egyenletesen elkenni. Várni kell, míg megszárad (hajszárítóval lehet gyorsítani) és utána megint egy kevés réteget rákenünk. Mindezt folytatjuk addig, amíg nem lesz egy egységes kinézetű, homogén felület. Azt már könnyebben tudjuk festeni, színezni, rajzolni.

Az első réteg Gesso. Itt jól látható, milyen vékonyan kentem rá és az is, hogy a háttérben ihletet adó védőital látható. Erre a kőre még kétszer kentem ilyen vékonyan festés előtt.

Az alapozás után szokott néha kiderülni, hogy a simának gondolt kavics, nem is annyira sima és úgy tűnik, nehezebb dolgunk lesz, mint vártuk. Semmiképp se essünk kétségbe, több megoldás is lehet.

  • Jó messzire elhajítjuk, ha lakott területen kívül tartózkodunk.
  • Kenünk még rá, hátha elfedi a rücsköket. Sajnos egyébként nem.
  • Választunk egy másik követ.
  • Veszünk a barkácsboltban un. folyékony fát. Ez alkalmas arra, hogy akár 2-3mm mély gödröket is befedje, kisimítsa. Ezzel még az alapozás előtt kell bekenni a kezelésre szoruló felületet, majd hagyni száradni (tubuson rajta van, hogy mennyi ideig). Ha megszáradt, akkor már egy simább felületet alapozhatunk.

Alapozás után

Eljutottunk oda, hogy van egy lealapozott kavicsunk. Innen két utat lehet választani:

Ha van a fejünkben egy koncepció vagy előttünk egy referenciakép és nem vagyunk nagyon ügyetlenek a rajzolásban, akkor az alapozott felületre rajzoljuk meg a képet, aztán lehet kiszínezni, mint egy kifestőben. A rajzolást egy hegyes ceruzával javaslom, utána pedig vékony fekete tűfilccel emeljük ki a vonalakat még színezés előtt.

Csinálhatjuk azt is, hogy nem rajzolunk vagy legfeljebb csak egy skiccet, vagy a főbb vonalakat és egyből a festéssel kezdünk. Mivel az akril teljesen fed a száradás után, ezért mindig hátulról haladunk előre. Befesthetjük az egész követ kékre, utána húzhatunk egy vízszintes vonalat, alatta zöldre. Utána megfesthetjük a távol fákat, majd a közeli bokrokat, utána a szereplőket (állatokat, embereket) majd esetleg az előtérbe benyúló virágokat, leveleket, stb. Majd lesz hogyan készült bejegyzés is, ott képeken is lehet látni, miről beszélek.

Akármelyik megoldást is választjuk, érdemes időt szakítani arra, hogy ha már készen vagyunk, akkor utána imitt-amott javítgassuk. Akkor lesz igazán szép egy kavics, ha a vonalak egyforma vastagságúak ott ahol kell, illetve nem girbegurbák, hanem szép ívesek vagy egyenesek. Továbbá a színek is töltsék ki azt a területet, amit kell, de ne lógjanak túl. Ezek javítása rengeteget javít az összképen. És nem kell bonyolultnak lenni egy képnek ahhoz, hogy jó legyen. Ha a vonalakra, színezésre odafigyelünk, akkor biztosan szép lesz, amit készítünk. Na persze bagoly mondja verébnek….most néztem meg közelről néhány kövemet és bizony lenne mit javítani rajtuk….no, de sebaj….majd mostantól.

Egy kis egyszerű, de mutatós kavics.

Kapcsolódó írások

Kavicsfestés – milyen kavicsra?

Kavicsfestés – mivel?

Kavicsfestés – Ecset vagy filctoll?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük