Világjáró 6. rész – Ausztrália

Egyszer volt, hol amper, egy távoli vidéken békességben élt egymás mellett sok kis sziget. A sok kis sziget mellett egy bazinagy. Valami Ausztrália vagy mi. A sok kis sziget irigykedett rá, amiért olyan tekintélyes méretű. Ausztrália nem volt rest kérkedni méretével. A hullámok segítségével üzengettek egymással. Oda-vissza froclizták egymást. Az egyik kis szigetcsoport, a Maluku szigetek körmönfont friccskát eszeltek ki. Kis szigetcsoport arról volt híres, hogy ott egyedülállóan sok fűszer termett. Fahéj, szegfűszeg, szerecsendió és a bors különböző fajtái. Molukku legnagyobb szigete így szólt a szélhez:

  • Ó te, mondd: nem tudsz valami rendes légmozgást kavarni? Csak fuvallat, amit te orkánnak nevezel. Fogadjunk nem tudsz elfújni innen akkorát, hogy sóhajod elérjen a fennhéjázó Ausztráliáig.
  • Még hogy én ne tudnék? Ne nevettess. még a Holdat is más röppályára állítom, na ide figyuzz: fúúúúúúúúú

És akkora szél támadt hírtelenjében, amit addig se nővény, se állat nem látott még. A fák pitypangként keringtek a végtelen óceán felett és szórták szerte széjjel a fűszeres port mindenfelé, de végső állomás Ausztrália volt. Az észak-nyugati részen néhány nagyra nőtt hegy érzékenyen reagált a különleges illatra. Csiklandozta orrukat, aminek hatására: há-háááá-háááá háááááppppppcccciiiiiiiiiiiiiii!!!!! Az óriási tüsszentéssel a hegyek lávát, hamut, füstöt és köveket szórtak szellőrózsa minden irányába. A gyönyörű homokos érintetlen tengerpartot teleszőrták kövel. Kisebbel, nagyobbal, mindenfelé kő volt a parton. A tüsszentés után magukhoz tért hegyek zúgolódtak, mérgelődtek: Maluku-szigetek, most nézzétek meg mit csináltatok! Hogy néz ki a gyönyörű tengerpartom. Ki fog ide jönni ezek után?

A kérdésre azt gondolták, hogy csak költői volt, de a válasz nem késlekedett. Teki a zöld tengeri teknős úszkált a partközelben. Kidugta kíváncsi fejét a vízből, és amikor meglátta a szétszórt köveket a parton, olyan izgalomba jött, hogy cápát megszégyenítve szélsebesen cikázott fel s alá, miközben azt üvöltözte: Megvaaaan! Megvaaaan!

  • Hát te meg mi a jó bánatot bohóckodsz itt? vonta össze szemöldökét Teki felesége, Tiki
  • Őőőő – nézett zavartan Teki – kiváncsiságod nem alaptalan…. Hát gyere nézz ki te is! Itt a tökéletes vagy ha úgy tetszik tekiletes hely tojásaink kiköltéséhez. A kövek között biztonságban vagyunk és pont megfelelő hőfok lesz.
  • De ha ez egy újabb délibáb, én nem állok jót magamért! A múltkor is meghülyítettél. – zúgolódott Tiki, ám amikor ő is kinézett, egy csapásra mosoly fakadt arcára és Tekivel karonfogva úsztak kifelé.

Innentől fogva teknősök millióinak lett költőhelye a queenslandi Bargara Beach. A rútnak gondolt hely teknősük Mekkája lett és turisták szívesen látogatott központja is a későbbiek folyamán. Maluku tréfája visszafelé sült el.

Sok-sok évvel később sétált arra a holland származású Josephina. Leült az egyik nagy kőre és hallgatta a tenger morajlását. Fürdésre nem volt alkalmas az idő, így ő volt csak egyedül a parton. Ezeket a napokat szerette a legjobban. Mintha csak egy másik világba csöppent volna vagy időutazásban vett volna részt egy olyan korban, amikor még emberi kéz nem tette be ide a lábát. Ám ezen a napon valami megzavarta nyugalmát. A postás csengetett biciklijével. Megált a kövezés előtt és így szólt:

  • De jó, hogy itt találom. Hoztam egy levelet Magyarországról. A feladó Tibi bácsi.
  • Nem ismerem…de ha már volt olyan kedves és elhozta nekem, átveszem.
  • Köszönöm, minden jót! – köszönt el a postás.
  • Magának is. – intett utána Josephina

A levélben ez állt: „Kedves Josephina! Tibi bácsi vagyok Magyarországról. Egy 39 éves kisfiú kívánságát szeretném teljesíteni. Csaba szeretne a világ minden tájáról kavicsot gyűjteni és ráfesteni azt a helyet, vagy annak jellegzetességét, ahonnan a kavics érkezett. Hálásan köszönjük, ha segít egy örök gyerek kívánságának teljesítésében. Üdvözlettel Tibi bácsi”

Még szép, hogy segítek! Sőt, küldök neki kettőt! Annyi van itt…talán a teknősök sem bánják.

Így történt, hogy két vulkanikus kavics nagy utat megtéve Magyarországra érkezett, gazdagítva ezzel egy különleges gyűjteményt, valóra váltva egy örök gyerek álmát.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük