Szeretnék megosztani veletek egy személyes dolgot, ami kapcsolódik a festéshez. Színtévesztő vagyok. Nem is kicsit, hanem nagyon. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy én akkor, hogy látok és hogy lehet, hogy a képeimnek mégis egy harmonikus színvilága van? Erre fogok most válaszolni. Bevezetésként elmondom, hogy semmiféle orvosi szakképesítésem nincs és nem olvasok minden nap egészségügyi folyóiratokat, blogokat, stb. Mások elmondásaiból annyit tudok, hogy a színtévesztés leginkább fiúknál jelenik meg, viszont a lányok örökítik. Vagyis a fiam nem színtévesztő, viszont ha a lányomnak fia születik, ő nagy valószínűséggel színtévesztő lesz. Hozzáteszem, ez más, mint a színvakság. Tudomásom szerint a színvak szürkén lát. A színtévesztő színesen, de nem tudja megkülönböztetni a színeket olyan formában, hogy pl. sok piros pötty között nem veszi észre, ha van közte zöld. A leggyakoribb típusa a színtévesztésnek a piros-zöld színek keverése. De ezt ne úgy képzeljétek el, hogy a közlekedési lámpánál nem lát különbséget, hanem úgy, mint az előző pöttyös példánál. Vagy úgy, hogy ha egy piros és egy zöld tollal húzunk egy vonalat, akkor nem fogja megmondani, hogy melyik-melyik. Csak akkor tudja megkülönböztetni, ha nagy területet satírozunk be. De vékony vonalnál nem egyértelmű. Szerencsétlenségemre én nem csak a piros-zöld színnel vagyok így, hanem az összessel. Mindent keverek mindennel. A színeket látom, de nem tudom megmondani róla (vagyis nem mindről egyértelműen), hogy az szürke, zöld, rózsaszín vagy mittudomén. És akkor nem is említettem még az ilyeneket, hogy kárminpiros, mályva, padlizsán meg ki tudja még micsoda. Képzelhetitek, hogy mennyire bosszankodtam, mikor rendeltem egy 40db-os filctoll készletet és a galádok egyikre sem írták rá, hogy milyen színű. Szuggeráltam erősen, de még csoportosítani is nehezen tudtam, hogy melyek a zöld és melyek tartoznak a barna árnyalatai közé. Látni láttam ugyan a színt, de nem tudtam beazonosítani. Egyik esti program az volt a nejemmel, hogy címkéket készítettünk és ráírtam, hogy melyik milyen színű. Mármint a tollra, nem az asszonyra. És hogy hogy lehet, hogy mégis jók a színek? Tájképnél tudom, hogy mi az, ami a valóságban zöld, barna, sárga, kék, stb. Így ha falombot szeretnék festeni, megnézem, hogy mire van ráírva, hogy valamilyen zöld. Kiválogatok néhányat és már mehet is a falomb. És ugyanígy a fatörzs: kiválogatom a barnákat. A naplementés színátmenetnél is tudom, hogy a van benne sárga, narancs, kék. Ha felhő is van, akkor az akár bordó is lehet.

Egy nagy bánatom, hogy ha szeretnék egy fénykép alapján festeni, akkor nem ismerem fel a kép egyes részleteit, hogy mi milyen színű és nem tudom mit kéne használjak, hogy ugyanazt a színt kapjam. Főleg, ha apró részletekből áll a kép, mondjuk egy vízparti esti vásár, ahol sok minden van és még belejátszik az este és a víztükör…meg se próbálom. Ha csak néhány részletben vagyok bizonytalan, akkor rábökök a képre és megkérdezem a feleségemet, hogy „ez milyen színű”? Persze általában olyan színt mond, amit csak nők érthetnek, de ha kérem szépen lefordítja nekem a színkör belsejében található 6 színre és még abban is segít, hogy kiválasszam a megfelelő festéket vagy filctollat. A gond akkor van, ha elalszik közben (mert este szoktam pingálni és nem várja ki velem az éjjel 1 órát). Volt már olyan, hogy messengeren kértem mástól segítséget ez esetben, hogy „légyszi mondd meg ez milyen színű?”. Szóval problémák azok vannak, de mint látjátok, nem lehetetlen ezzel a fogyatékossággal is összehozni valami tetszetőset.

Mi a helyzet az átmeneteknél? Ahol árnyalatok, színátmenetek vannak, azok jellemzően ugyanazok a színek. Nagyon szeretem a pirkadat-alkonyat képeket és ott az éggel vagy a víz tükörképével játszadozni Vagy a fa kérgének árnyalatai, ahogy rásüt a nap. A színeket jellemzően nem másolom, hanem kitalálom, hogy milyen lehet vagy milyen legyen a képen, hogy valóságosnak tűnjön. Lehet, hogy egy képen nem pont olyan sárga a zsiráf, ahogy én megfestem, de ha ránéz valaki a képemre, nem fog kételkedni, hogy az egy zsiráf. De van még egy érdekesség, amire most jöttem rá: ha keresek valami képet az öteleteimhez, akkor az esetek nagy részézében fekete fehéret keresek, pl. felnőtt színezőket, mivel nekem csak az arányok és formák fontosak, a színeket úgysem ismerem fel, majd azt kitalálom, hogy mi milyen legyen.

Nagyon szeretem az akril filceket. Festékkel kombinálva nagyon sok a lehetőség. Ám ezek a galádok nem írják rá, hogy melyik milyen színű. Feleségem segítségével azonban be tudtam sorolni őket 7 kategóriába: zöldek, barnák, sárga-narancs, piros, fekete-fehér-szürke, kékek, lányos színek (barack, rózsaszín, lila, stb.). 1-1 kupacból már meg tudom találni, hogy mit mivel szeretnék kiszínezni. Amikor elkezdtem kb. 3 éve, akkor kb. 4-5db volt, aztán szép lassan összegyűlt.

Ha egyszer ki tudnék keverni bőrszínt, akkor portrékat is készíteni.