Ez év elején új tollakat szereztem be. Korábban csak a Poscát használtam, később az Amsterdamot. Az utóbbi 2mm-es hegyű, de nekem szükségem volt még néhány színben vékony hegyűre, mert a Poscának elég szerény a kínálata. Így esett a választásom a Tooli-Art „earth and skin” készletére, ami úgy tűnt tökéletes lesz a tájképekhez, mert pont olyan színeket tartalmaz, amivel ilyesmiket tudok megjeleníteni, mint pl homok, föld, sziklafal, falomb, virágszirom, naplemente, tenger, stb. A színválaszték lenyűgözött, ám néhány használat után legszívesebben az egészet kukába dobtam volna. Nem adott egységes színt a toll. hiába ráztam fel, sokszor előfordult az, hogy elkezdtem színezni egy felületet és mire a felület végére értem, már másfajta szín jött ki a tollból, mint amikor elkezdtem. Tovább probléma, hogy néhány toll kifejezetten fényes felületű, míg más meg paszteles, matt. Így aztán rútul borul az összehatás, ráadásul a fényes felületű színre alig lehet tűfilccel rajzolni. Egyszerűen megöli a tűfilcet és nem fog tovább, dobhatom ki.

Minden nehézség ellenére ma is ezt a készletet használom leginkább. Beszereztem még Artistro és Zmilla márkákat, amik ugyan egységes színt adnak, de gyakran bedugulnak és utána már nehéz velük rajzolni.

Na de nézzük, mik készültek év elején.

Csikóhal

Nem sokáig bírtam festés nélkül, ez január 2-án készült. Ez a csikóhal is tervben volt régóta, tipikusan az a téma, amit jó ábrázolni, szívesen néz az ember. Ez a kis kavics most már Németországba utazott, Sipos Elvira polcát díszíti, aki kiváló kavicsfestő és rajzolni is remekül tud.

Amikor a természet játszik

Alkotás vagy másolás? Dilemma, ellentét, két tábor vagy csak egy érdekes kérdés? Végig néztem képeimen és a másolás-fejből rajzolás aránya meglehetősen ingatag. Mindkettőnek van létjogosultsága. Van úgy, hogy azt szeretném valamiről, hogy pontosan úgy nézzen ki. Van úgy, hogy valamit kevésszer láttam ahhoz, hogy fejből menjen. Van úgy, hogy csak bizonyos dolgokhoz keresek modellt, de amúgy a kép, a koncepció, a környezet az enyém. És van úgy, hogy egy ecsetvonás után döntöm el, hogy folytatódjon. A mostani kavics ötlete nem saját, viszont a megvalósítás igen. Egyszer láttam egy képet, ahol a tóparti naplemente gitár alakot rajzol ki. Mivel nem találtam meg a képet, így fejből készült, emlékeimre hagyatkozva, saját színvilággal. Illetve annyi még a különbség, hogy a villanypózna alkalmazása s gitár húrok ábrázolasára az saját ötlet. Nem túl bonyolult kavics, de megkűzdöttem vele.

Naplemente táncol víztükrével,
Tücsök hegedül majd őkelmével.
Az ég lassan veti le világos blúzát
Békák hada zengi nyár esti blues-át.

Ez a kavics ma már egy Amerikában élő ifjú hölgy polcát díszíti

Influenza

Sokáig megúsztuk, de azért csak elkaptuk. Pontosabban a feleségem. Az a kavics éjszaka, titokban készült, míg ő aludt. Azon morfondíroztam, hogy a gyerekek mindig rajzolnak valamit anyának, ha beteg, mondván, hogy az gyógyít. Hát miért ne tennék így én is? És ez a kis kő valóban gyógyítónak bizonyult.

Valentin napra

Nem szoktuk ünnepelni ezt a napot, de abban az évben egy hirtelen ötlettől vezérelve előző este csináltam egy ilyet.

Családfa

Ez a mi kis családunk. Márciusban készült feleségem születésnapjára.

Hűen szimbolizálja akkori helyzetünket. Két ág valamikor réges-régen elindult külön utakon, majd egyszer csak összefonódott és gyökeret eresztett.  A fa egyre nagyobb és nagyobb lett, majd nem tudni honnan, itt termett két gyerek. Pár naposan, hetesen azt gondoltuk ez egy örökkévalóság, sose nőnek fel és nekünk nem marad más, mint a 24 órás portaszolgálat, ami egyben orvosi ügyelet, játszóház, gyerekpszichológia, könyvtár, mozi, alvóka, mászóka és még ezer más. Egyszer csak elrepült az idő és már önállóan játszanak. Még mindig kapaszkodnak erős karjainkba, mint itt a faágon, játszanak velünk, mi meg nézzük, ahogy egyre ügyesebbek, erősebbek, nagyobbak lesznek. Időnként fáj, ahogy lógnak rajtunk, időnként aggódunk, hogy „jajj, meg ne üsd magad, ne hajtsd olyan magasra azt a hintát.” De mint a fa, a szülő is oly tehetetlen, mert ha a gyerek fel akarja fedezni a világot és kipróbálni új dolgokat, akkor a legjobb amit tehetünk, hogy megmutatjuk: az erős faág mindig itt van, itt lesz. Ebbe bármikor kapaszkodhattok. Most még igénylik, hogy rajtunk lógjon a hinta, de hamarosan leszállnak és már csak a fa biztonságos árnyékára, közelségére van szükség, végül elindulnak ők is útjukon és elkezdik kiengedni gyökereiket

TV

Dunaparton találtam ezt a nagy és formás kavicsot. egy western falut szerettem volna saját magam örömére festeni. A referenciakép az egy Luck Luke filmből van, amin itt-ott módosítottam. A képelkészültével jutott eszembe, hogy megcsinálom a mi régi Videoton tévénkre, ami oly sok élményt adott a VHS kazetták hőskorában.