A ’24-es évben kevesebb alkotás született, mint a korábbiakban, viszont többféle felületet is kipróbáltam. Úgy döntöttem, hogy egy bejegyzésbe teszek mindent. Kellemes görgetést!

Kis kövek

10-15cm-es kavicsokra igazán részletgazdag képeket lehet festeni. A 7 centinél kisebbekre viszont kifejezetten szórakoztató a pingálás, mert nem tart olyan sokáig és nagyon jó kézbe fogni. A most következő darabok egy gyerek horgász rajzpályázat díjai voltak, kivéve az utolsót, mert azt csak úgy saját magamnak. Az ötlet egyik sem saját. A kiindulási alap a Pixabay oldalon valamelyik ingyenesen hozzáférhető illusztráció volt, de mindegyiken alakítottam egy kicsit.

Faképnél hagyva

Egy barátom vendégül látott horgászstégjén. Remek nap volt. Kaptam tőle néhány szép, simára csiszolt fadarabot. Úgy nézett ki, mintha valami asztallapból lett volna kivágva. Mármint nem a haverom, hanem a fa. A vendéglátásért cserébe az egyik deszkára megfestettem neki a stéget. Íme maga a fadarab és a kép:

Világjáró 9. rész: Svédország

Svédország is csodálatos, akárcsak Norvégia, ahonnan már volt kavicsom. Abban a szerencsében volt részem, hogy a Svédországban élő, gimnáziumi osztálytársam hozott nekem egy kavicsot. Mit kavicsot…szakócát. A kertben találta, Stockholmban. Ez a kő talán még sűrűbb és nehezebb, mint a norvég kavics. És rútul rücskös. Temérdek képet néztem át, mikor bevillant, hogy mi lenne, ha valami Nils Holgersson jelenetet festenék rá. Mert, ha Svédország, akkor bizony nekem ő az egyik első dolog, ami eszembe jut. A kő egyik oldalán furcsa, domború kitüremkedés volt, amit változatlanul akartam hagyni, mintha a festmény része lenne. A mesesorozatban is sokszor előfordul, hogy Nils egy nagy kőnek támaszkodik vagy a ludak annak tetején állva őrködnek, így pont bele is illett ez a kis kitüremkedés. A képen ennek tetején ül Nils. elismerem, ez nem a legjobban sikerült világjáró kavics, mégis összességében egy kellemes látvány jött létre a marcona szakócából.

Hol a kavics?

Csak egy kis móka, amikor a kicsi követ elhelyezem valami hozzá illő környezetbe. Az első képen még könnyű kiszúrni, de a másodikon már nehezebb a dolgunk: Hol a kavics?

Adorján és Bodza a Gyömrői-tónál

Lányom születésnapjára szoktam készíteni valamilyen képet. A téma mindig fejtörést okoz, de most kapóra jött, hogy a szentendrei állatkertben „beleszeretett” Adorjánba a szamárba. Kértem az állatkerttől néhány fotót, ami alapján megfesthetem. De ha már a kis csacsi rákerül a képre, ne legyen olyan egyedül, melléfestem a kutyánkat, a cipőcsenő kiskertészt: Bodzát. Helyszínnek a Gyömrői Tőzeges tó partját választottam, ahol őszi napos időben kellemes sétát tehetünk egy jó ebéd után.

Ez a második próbálkozásom ecsetfilccel, papírra. Ebben még sokat kell fejlődnöm, de nagyon tetszik a sok lehetőség, amit rejteget.

Napló

Közeledett a karácsony és nekem még nem volt sok ötletem, hogy mit készítsek feleségemnek. Miközben ezen morfondíroztam a munkahelyemen, a recepciós kollegina a következő évre osztogatta a határidőnaplókat. Mondtam, hogy nekem nem kell, hisz nem szoktam használni. De hirtelen bevillant, hogy a nejem igen. Kértem egyet és elhatároztam, hogy kidíszítem. Valami jó tengerpartos, világítótornyos kép lesz a megfelelő. Ehhez remek alapot tudnak szolgáltatni a számfestős képek. Keresgéltem, megnéztem több képet és abból összeraktam valami olyat, ami a fejemben volt. A végeredmény meglepett, mert a napló majdnem úgy nézett ki, mintha gyárilag is ilyen lett volna. Egyetlen hibája, hogy kicsit ragad, amit a lakk sem tudott kompenzálni. Íme a kép:

Idegen tollakkal ékeskedve

Ezt a képet meg csak úgy itt hagyom. Az egyik rendezvényen találkoztam a K&M Manóm csapatával, ahol temérdek manó közül lehetett választani. Olyan voltam a pult előtt, mint kisgyerek a cukorkás asztalnál: kell, kell, minden csak kell! Végül egy viking manót választottam, ami remekül mutat a norvég kavicsom mellett.

További klassz manókért látogassatok el a https://kandmmanom.hu/ oldalra. Mert a manók, menők!