Azt gondolom, hogy bármilyen alkotást is nézünk, ami leginkább megfog bennünket, az az ötlet. Ha valaki bemutatja egyik művét, akkor én naívan azt feltételezem, hogy az az ő műve, ő ötlete. Amikor jönnek a kommentek, hogy milyen jópofa, meg mennyire egyedi és milyen remek ötlet, akkor az illető megköszöni és ezzel továbbra is azt feltételezem, hogy az saját ötlet. Aztán eltelik pár nap, hét és meglátom majdnem ugyanazt másnál vagy valami képkeresőben vagy ne adj Isten egy másik festő művei között egy galériában. Ekkor bennem nagy csalódás lesz úrrá, és elgondolkodom: miért csapott be mindenkit? Miért söpörte be a dicsőséget, ami nem az övé? Miért nem írta oda, hogy „megláttam egy képet, megtetszett és megfestettem”? Miért fáj ez sokaknak? Másolni nem szégyen, sőt! Nagyon is fontos, hiszen a gyakorlás része. De ha én felteszek egy olyan festményt, ahol az ötlet előbbre van, mint maga a kép, akkor semmivel sem leszek szegényebb, ha odaírom, hogy Pinteresten vagy videón vagy egy másik festőtől láttam. Ugyanúgy elismerőek lesznek a reakciók és a becsületem is megmarad.

De hogy mire gondolok, pontosan? Tegyük fel, valaki fest egy tájképet, mondjuk legyen egy hozzám közelálló téma: horgászat a vízparton. Ha ez egy fénykép másolata, akkor igazából itt az ötlet nem játszik nagy szerepet, akkor csak a színhasználaton van a fókusz. Na de, mi van akkor ha mondjuk ugyanazt a képet úgy festi meg valaki, hogy pl. egy fakunyhóban alszik egy idősebb bácsi, körülötte retro felszerelések, merítőháló. Az ablakon át látszik az égbolt, csillagok, hold, stb. Horgász feje felett egy buborék és a buborékban ugyanaz a tájkép, mint az előbb. A kép címe pedig: Az öreg horgász álma. Ez esetben sokkal nagyobb szerepe van az ötletnek, mint amikor az előbb csak egy „egyszerű tájképet” festettünk volna, pedig ugyanaz a tájkép van a buborékban, de így már jelentése van. Van benne finesz. De nézhetünk egy másik példát: ugyanaz a horgász tájkép szintén másképp mutat, ha nem egy téglalap alakú keretben van, hanem nyitott könyvként festi meg az ember. Pl így.

Ez az enyém, ez saját ötlet volt, bár meg kell mondjam, nem én találtam fel a spanyol viaszt, mert hasonló képet már sokan készítettek előttem. Az ember ábrázolásához kellett egy kis segítség a pixabay-ről, azonban az egész koncepcióra mondhatom talán saját ötlet.

Az előbbi két példánál azt gondolom, hogy ha az alkotó nem maga találta ki, hanem másolt valakiről, valamiről, akkor illik odaírni, hogy honnan van. Ha nem ír semmit, akkor én továbbra is feltételezem, hogy saját és emelem kalapom, míg ki nem derül az ellenkezője.

Sajnos arra is láttam példát, hogy más festők munkáit másolták és még eladásra is kínálták őket. Kérdés, hogy ilyenkor mit csináljon az ember? Engedje el? Nem egyszerű…. Kössünk bele és kommentben mutassuk meg az eredeti képet? Ez se biztos, hogy célravezető. Én nem vagyok ilyen legalábbis, majd úgyis lesz, aki megteszi….Írjak privátban neki? Nem fog eljutni az üzenet, nem fogja megérteni…De akkor mégis mit tegyünk? Higgyünk a jó példa erejében! Ha mi jól csináljuk, lesznek talán követőink. Ezzel az írással pedig lehet, hogy lesznek olyanok, akkor eddig minden rossz szándék nélkül nem jelölték meg a forrást, mert nem gondoltak bele abba, amiket írtam előbb. Sok esetben, egyszerűbb képeknél én sem jelölöm. Ennél pl. minek írjam hogy fotó alapján készült? Sejthető

A következő képnél viszont fontosnak tartom megjelölni, hogy nem saját ötlet ez a cipzárból kibújó figura. Az, hogy mi bújik ki és mi a háttér, az már saját. De itt az ötlet a lényeg és nem az, hogy szépen sikerült-e megfestenem a havas tájat vagy a rénszarvast.

Alkossunk és másoljunk, gyakoroljunk szabadon és becsülettel.

u.i.: a kiemelt kép, amit választottam, szintén saját ötlet.