Mit tesztek olyankor, amikor nagyon nem sikerül egy kép? Kidobjátok, dühöngtök, újrafestitek? Nos én általában nem szoktam olyanba belekezdeni, amihez nincs elég ügyességem, de ma sikerült. A pozitív visszajelzések olyan inspiráló hatással voltak rám, hogy ma festeni akartam, de az ecset nem úgy viselkedett, ahogy én szerettem volna. Mintha én lennék a cowboy, az ecset pedig a vadló, akit nem sikerül betörni. Legszívesebben fogtam volna művem és jó messzire elhajítottam volna, hogy ne is lássam és kiadjam dühömet. De mivel megint kavicson próbálkoztam és elég sok lakóház van még a közelben, így ezt a fajta feszültséglevezetőt kénytelen vagyok mellőzni. Úgyhogy most ott ázik a kavics egy forró mosószeres vízben a fürdőszobában, hátba leszedi az akrilt, amire majd hajnalban feleségem jól rácsodálkozik, hogy ez meg mi a fene? Persze csak akkor, ha nem látott volna már tőlem hasonló jelenséget, így csak egy néma szemöldökfelvonás lesz. Én meg tovább agyalok, hogy hogyan folytassam, mert mire ezt megírtam, a dühöngő őrültből egy lelkes „jusztsemadomfel” ifjú titán lett.

Eltelt közben pár hónap. Mikor megláttam ezt az érdekes formájú kavicsot, rögtön egy western filmbe illő szikla jutott róla eszembe. Gondoltam a kavics vastagabbik felére festek fenyőerdőt vagy bokrokat, a tetejét meghagyom természetes színében, kózepére pedig megfestem Winnetou-t vagy Chingachook-ot vagy a dilis indiánt: Golyós Tollat. Sem a fenyőerdő, sem a bokrok nem jöttek össze, el voltam kenődve, mint egy kanálról lecsöppent gulyásleves. Aztán egyszer csak egy szikra pattant ki. Fiam jött, hogy olvassak neki kedvenc állatos könyvéből. Hát amint lapozgatom, megakad a szemem a sarkvidéki állatokon, ahol a pingvinek pont olyan formájú jégtáblán totyognak, mint amilyen a kavicsom. Rögtön elkezdett kattogni az agyam, mint valami metronóm és kezdtem elképzelni a kavicsra, mi hol lesz. Ábrándozásomat fiam hangos és jogos felháborodása szakította meg: „apa, a dínókhoz lapozz!”. Lapoztam ugyan, de fejben máshol jártam. Mikor fiam már elaludt, halk betörőként besurrantam szobájába és egy ügyes mozdulattal elcsenten az ihletet jelentő könyvet. Végül elkészült, amire gondoltam: egy jeges tengeren úszó jégtábla, aminek két pingvin áll a tetején. A pingvinek árnyékát nem érzem túl jónak, később javítottam és még egy orkát festettem alájuk.

Mellesleg ez az a kép, ami 99%-ban csak festékkel és ecsettel készült. Minimális filctoll van csak benne.

Firkálgatok, ötletelek.
Nem lett ebből egy műremek.
Csak egy mini déli sark,
Mi e melegben is kitart.