Az esti pingáló avagy így készül a kavics. Csörren a vekker, fejem hasít. Szívem lüktet, pedig még meg se mozdultam, de hevesen küzdők az álom ellen. „Megint nem kellett volna addig fent maradni” – gondoltam. És még a lábam se mozdítottam ki a dunna alól, máris megfogadom, hogy ha munkából hazaérek, rögtön ledőlök és nem lesz se chips, se sör, se film, se pingálás….nem a fenét nem….mindig megfogadom, aztán mi lesz belőle. Még mindig nem mozdultam, de 4 és fél éves Janka lányom egy pankrátort megszégyenítve rámugrik. Könyöke a második és harmadik bordám közé fúródik ő pedig mosolyogva közli, hogy „felébredtem”. Verem a tatamit, de bíró sehol. Leküzdöm magamról az ellenfelet és csak annyit mondok: „én még nem.”

Na de lassan kikóválygok és látom, hogy feleségem, mint valami kolibri, egyik pillanatban itt, a másikban ott és mire megkérdezem a gyerekektől, mi legyen a reggeli, kiderül, hogy már a tányérjukra került. Na, megint nem voltam elég gyors.

Kicsivel később indulok munkába. Még a kocsi számítógépe is kiírja, hogy igyak egy kávét. Mint ha Night Rider-ben lennék. Beérek a munkahelyre, reggel még ott is ébredezek egy kicsit, kókadok a gép előtt, majd azt gondolom, üres hassal nem érdemes munkához látni, majd ebéd után belehúzok. Így aztán képeket keresgélek a legközelebbi festéshez. Eljön az ebéd, utána kajakóma. Tele hassal nem lehet dolgozni, várok 1-2 órát, majd konstatálom, hogy másfél óra múlva vége a munkaidőnek és erre a kis időre nem érdemes semmibe belekezdeni. Na de majd ma! Kialszom magam és holnap hatékonyan dolgozok. Egy nap pihi bent nekem is jár.

Hazaérek és végre egy kis kikapcs: az egyikkel társas, a másikkal kártyaparti. Ráadásul én nyertem, haha. Vacsora és fürdés után jön a kérdés nejemtől, mire nem tudok nemet mondani: „nézünk valami filmet?” A reggeli elhatározás már annyit sem ér, mint nyeletlen bicska penge nélkül. Naná, hogy nézünk! És ha már nézünk, akkor csak előveszek egy kavicsot és pingálgatom. Közben lecsúszik 1-2 sör meg még 1-2. Feleségem elaludt közben én meg indítok még egy filmet, hogy szóljon valami a háttérben. Gondoltam még egy kicsit színezem és majd holnap folytatom. Lemegy a második film is és magától indul még egy. Na jó, ha már elindult, akkor jóvanazúgy. És azt nézem, hogy már nincs is olyan sok hátra, akkor már elkészítem a kép másik sarkát. de ha már az is megvan, akkor igazából már csak egy kis kontúrt kell itt-ott rajzolni és akkor már rögtön le is fényképezhetem és megoszthatom és akkor nem kell várjak holnapig. Na jó, csináljuk. Hatalmas lelkesedéssel folytatom az utolsó vonalakat, közben a film véget ért, újabb nem indult, de egy hang mögöttem így szól „mi a fenét csinálsz még?”. Hoppá lebuktam. Mondom: mindjárt kész! Nagy sóhaj követte mondatom, mely valami olyasmit jelent, hogy „ez megint nem tanul….holnapra meg olyan lesz, mint a mosott szar.” És persze igaza lett, de annyira jó, hogy mégis elkészült a kép és fel is rakom rögtön és… basszus 01:40. Holnap 6-kor kelés. Na mindegy, majd holnap este korán fekszem.