– Üres a kavicsos vödröm, fiam! 
Kavicsok helyén csak a nagy semmi van! 
– Elkacsáztam édesapám, 
Szépen pattant, úgy bizony ám. 
– Mire fessek, mond csak nekem? 
Kőporc maradt szép vedremen. 
– Fess akkor papírra, fára. 
Azt a szemed jobban látja. 
Nekem pitont, huginak halat. 
Magadnak meg valami pecás marad.

Új felületekkel kísérletezgettem. Egy másik tevékenységhez vettünk néhány nyírfalapot kisebb-nagyobb méretben. Izgalmas kihívást jelentett ezek festése, mert a kavicsokhoz képest sokkal nagyobb, számomra gigantikus felülettel rendelkeznek. Emellett sokkal puhábbak és még jobban zabálják a festéket. Jó vastagon le kell őket alapozni, ha azt szeretnénk, hogy egy vonal valóban vonal legyen és ne olyan, mint a szeizmográf rajza.

Víz alatti világ

Ebben a témában régóta szerettem volna valami rajzot. A tenger kékje a színes halacskákkal megnyerő látvány. Itt már ecset, festék, filctoll vegyesen szerepet kapott. A kép elkészülte után a lányom szerette volna a szobájába. Meg is kapta, azóta is a falát díszíti.

Kép a hüllős kártyáról

Fiam kapott egy hüllős témájú kártyát, amivel akkoriban nagyon sokat játszottunk. Hamar megtanulta mindegyiknek a nevét, hosszát, élőhelyét, stb. Születésnapjára kérte, hogy az egyiket fessem meg. Végül a pitonra esett a választás. Akkoriban, mikor posztoltam a képet, valami ilyemit írtam hozzá:

Szisszen, surran, tovakúszik a piton.
Falapon a festmény, nem pedig kavicson.
Siklásában hatalmas az iram is,
Ott lakik ő, hol magaslik a piramis.

Anyák napjára

Nagyon egyszerű kis rajz, festmény egy kisebb méretű falapra, anyák napjára. A fekete háttérrel mindig izgalmas dolgozni, ad egyfajta misztikumot neki.

Mese a fejemben

Ez úgy kezdődött, hogy megláttam egy mandalát, aminek a közepén egy színes szitakötő volt. Elsőre azt próbáltam meg másolni, azonban a mandalákhoz nincs türelmem, így valami máson gondolkodtam, és egyszer csak bevillant, hogy ő lehetne a szitakötő királynő, aki az éjszakai tücsökzenére bújik elő és mutatja meg színpompás valóját.

A tücsök karakteréhez, barátom, Láng Andrea adott egy kis segítséget, egy vázlatot, amit ezúton is köszönök. A háttér alapja pedig egy olyan rajz volt, amit kb. 10-12 éves koromban készítettem. A végeredmény ilyen lett:

Karácsony

Feleségem karácsonyi ajándéka volt ez a kép. Olyat szerettem volna festeni, ahogy ő elképzeli a meghitt hangulatot: kandallóval, díszített fával, ajándékokkal. Ez volt az első és egyben utolsó olyan kép is, ahol youtube videó segítségét vettem igénybe. de azt se néztem végig, mert nagyjából a videó 1/3 része elteltével már mentem a saját fejem és elképzelésem után. A falon a hóemberes kép sem volt a videón, de úgy gondoltam, jól mutat rajta.