Erre az évre nem sokan emlékeznek vissza szívesen. Emlékszem láttam olyan képet is, ahol Doki és Marty beszélgettek egymással (Vissza a jövőbe trilógia) és doki azt mondja: „bárhova mehetsz, csak 2020-ba ne”.

Sok alkotótársamnak viszont pont a bezártság hozta el az új hobbit, a festést. Nekem puszta véletlen volt, hogy pont akkor kezdtem, de olyan szempontból szívesen emlékszem vissza erre az évre: egy új szenvedély és új sikerélmények sorozatát jelentette. Kiderült, hogy képes vagyok valami olyasmire, amire korábban nem.

Panoráma kavics

A swing/jazz téma festményeken, rajzokon ábrázolva mindig lenyűgözött, így nem volt kérdés, hogy egyszer ezt nekem is ki kell próbálni. Bár a képen nem látszik jól, de a kavics oldalán van a dobos. Az ő megrajzolása okozta a legnagyobb fejtörést a kicsi, ellenben nagyon domború felület miatt. Itt is még Posca tollal dolgoztam csak.

Első karácsonyi kavics

Feleségemnek készült. Mindketten szeretjük a Rio című rajzfilmet, ezért gondoltam, hogy a két főszereplőt beteszem egy karácsonyi környezetbe. A referenciaképen mindkét madár mosolyog, ám nekem valahogy úgy sikerült ábrázolnom, mintha Chili mérges lenne Azúrra, Azúr pedig éppen próbálja kiengesztelni. De nem baj, jó ez így, mert végülis a Karácsony a szeretet ünnepe, keresztény ünnep, így hozzátartozik a kibékülés, megbocsátás. Az a kő egyben mérföldkő is volt, mert itt alkalmaztam először festéket és ecsetet is a filctoll mellett. A tollak ábrázolásához.

A legnagyobb kavics

Délegyházán a tóparton találtam ezt a szép nagy követ. 2,3kg egész pontosan. Egy edzéssel is felért ezt megfesteni kézben tartva. Érdekessége a kőnek, hogy ragaszkodik hozzám, ugyanis egy jótékonysági árverésre feltettem, a licitáló ki is fizette, de nem jött érte azóta sem. Itt most csak az egyik oldal van megfestve, de alkalmas lehet a kő arra, hogy még néhány másik oldalát is megfessem, pl. rápingálhatnék egy kincsesládát, amin egy kalózpapagáj ül.