Az előző rendhagyó cikket folytatva szeretném bemutatni nektek a második sétabotot, amit készítettem. Lásd: Bottal üthetem a nyomom

Az alapanyag és a származási hely ugyanaz: Írország közepe, Tullamore melletti Blackwood erdő. Ez is egy un. rootball head vagyis gyökérgumós kökénybot. Kellően száraz és kemény már ahhoz, hogy lehessen vele dolgozni.

Olyan kesze-kusza, kacska volt a feje, hogy napokig gondolkodtam azon, mit lehetne ebből kihozni.

Elkezdtem kicsit lefaragni itt, egy kicsit fűrészelni ott…. és gondoltam, majd meglátom, mi lesz.

Láttam egy videót egy mini csiszoló szerszámról, ami nagyon megtetszett. Gondoltam ezzel sokkal gyorsabb lesz, mint a tűreszelővel és smirglivel. Az ára azonban nem volt túl baráti. Kerestem egy olcsóbb típust. Volt hozzá mindenféle fej. De itt jött elő, hogy olcsó húsnak híg a leve. A fejek sorra széttörtek, szétestek, elkoptak mindössze néhány perces használat után. A szerszám maga pedig hamar túlmelegedett. Ki akartam dobni a kukába, de végül úgy voltam vele, hogy ami van azt elhasználom, még ha pár perc után tönkre is megy. Az is eszembe jutott, hogy esetleg én vagyok a béna, de hónapokkal később kipróbáltam egy minőségi fejet és az napok múlva is ugyanolyan volt, mint ahogy bedugtam.

De vissza a bothoz. Néhány óra faragcsálás után kialakult a fejforma, ami nagyon egyedi lett és meglepő módon nagyon kényelmes. Annyira jól kézre állt, mintha csak erre találták volna ki.

Ez a munkának a látványosabb és gyorsabban haladós része. Következik a finomhangolás, a csiszolás. Először durva reszelővel, aztán egy finomabbal. Utána durva smirglivel, majd egy finomabbal. 240-es bőven elég a végső csiszoláshoz, de ha valaki nagyon finomkodni szeretne, akkor akár 400-ast is lehet használni.

Következik egy újabb nagy átváltozás, a lenolaj kezelés. Ettől kel igazán életre a fa és az addig viszonylag egyszínű botból lesz egy tarka-barka barna.

Időközben megtudtam, hogy az olajozás után minimum 2 hetet, de inkább 4-et érdemes várni, mielőtt valami újabb műveletbe kezdenénk, legyen akár festés vagy lakkozás. No, ezt ennél a botnál még nem tudtam, így csak 1-2 napot vártam vele, mire előálltam neki az új ötletemmel: festek rá egy kökénybokrot. Pontosabban annak egy ágát. Végülis, ha kökényből készült, akkor miért ne lehetne rajta kökény? Arról nem is beszélve, hogy ilyen világosbarna háttérrel kifejezetten jól mutat a kék, a zöld és a sötétbarna. Ez így még egészen szolidnak mondható díszítés, de azért mégis feldobja.

Így nézett ki lakkozás előtt:

És ilyen lett lakkozás után:

Rendkívül kényelmes fogás

És egy papucsos kép sem maradhat el

És így mutat teljes egészében, délcegen támaszkodva a mályva mellett, amely még nem is sejti, hogy lehet ő lesz majd a következő alapanyag.