Mondok egy történetet

Egyik kedvenc énekesem tett egy bejegyzést a facebookon. Valami olyasmit kérdezett, hogy „nincs ismerőseim között festő?” Na gondoltam, itt a ragyogó alkalom. Ugyan nem mondanám magamat festőnek, de azért amatőr szinten elpingálgatok. Ráírtam, hogy nagyon szívesen megfestek szinte bármit. Mutattam is 1-2 képet neki. Izgatottam vártam, mit válaszol, nézegettem a telefonom fél percenként, majd egyszercsak látom, hogy a profilképet mutató kicsi fejecske leugrott az üzenethez. „Olvastaaa!!!! Olvastaaaa!” -ugrándoztam volna, de munkahelyen voltam az irodában, így csak szolidan tenyeremet dörzsöltem és szuggeráltam, mit fog válaszolni.

Vajon azt, hogy „hú, de menő” vagy „azta rézfánfütyülőjét, de baró!”. Látom, hogy ír…az izgalom a tető fokára hág. Jön közben egy kolléga egy paksaméta papírral, hogy kérdése van. elküldöm a fenébe, közben látom, megérkezett a válasz: „bocsi, de itt gipszkartonozási munkák lesznek. Szobafestőt keresek”. Letörten ülök a széken egy fancsali vigyorral és nyugtáztam, hogy én most csak szóba festő lettem, szobafestő helyett.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük