Zsenge festős-rajzolós pályafutásom főművének tekintattem ezt a követ 2022-ben. Vagy úgy is mondhatnám: legkőbb művem készült el. az Afrikavics. 2021-ben találtam a tóparton ezt a szakócát és rögtön, ahogy kézbe vettem, bevillant, hogy ennek olyan alakja van, mint az afrikai kontinens. Hamar megvolt az elképzelés, hogy mit fogok rá festeni, el is kezdtem még augusztusban, de borzasztó lassan haladtam. A szokásoshoz képest nagy volt a felület és sok mindent akartam rátenni. Több napnyi munka után még csak a zsiráf volt meg. Félretettem, nem volt kedvem vele foglalkozni, mert sokkal jobban szeretem, amikor egy vagy maximum két este alatt be tudom fejezni. Ez meg….olyan, mint régen a Dallas sorozat….hosszú ideig nem történik semmi, aztán jön egy váratlan fordulat, egy látványos lépés, majd megint pangás, de sehogy se látom, hogy ennek mikor lesz vége. Márciusban újra nekikezdtem, hogy csak azért is megcsinálom. Rútul megküzdöttünk egymással, de elkészült. Érdekes, hogy rengeteg fotót készítettem róla, mégis valahogy az maradt szerintem a legjobb, amit aznap éjjel készítettem rossz fényviszonyok közepette a szobában, az ágy végén ülve, nekitámasztva a követ az összefestékezett mackónadrágomnak.

A nagy kavics azóta is megvan. Felajánlottam jótékonysági licitre úgy, hogy a befolyt összegből az Afrikáért alapítványt támogatnám, de nem vitte el senki. Viszont az alapítvány jelezte, hogy lesz egy Afrika hét nevű rendezvény, ahol szívesen látnak a kavicsaimmal együtt, ha még készítek a témában. Kaptam az alkalmon és nekiálltam festeni, de nem gyűlt össze olyan sok, hogy érdemes lenne vásárt nyitni belőle, így csak kiállítási anyagként vittem el. Több kortárs festő képe is ki volt téve egy teremben, az én köveim pedig egy asztalon foglaltak helyet.

A kavicsok többsége azóta is megvan. ha egyszer megint lesz ilyen témában kiállítási lehetőség, akkor már nem kell olyan sokat hozzáfestenem. Íme a kavicsok: